2015. július 19., vasárnap

24.

Már három napja hogy útnak indultunk és belevágtunk a hosszú útba Gexishez. Ő segít nekünk elpusztítani a szörnyeket. Nem az a tipikus, az ágyad alatt megbújó alig ártalmas szörnyeket, hanem az igazi kőkemény alvilági söpredéket. Greg ha igazán nem is volt kibékülve a dologgal, hogy a fő ellenségeivel, a vámpírokkal kelljen azonos célért felkelnie, még is tűrte, bár esténként láttam hogy elvonul a tábortűz körüli társaságtól és inkább feszültségét az öklével egy fán, vagy sziklán tölti ki. Amikor rákérdezek mi történt vele, nem az igazat mondja, mindig hárít, elmosolyodik és megsimogatja a fejem, mintha a kishúga lennék. A szökésemet sem hozta fel, mintha nem is történt volna semmi.
Az úttal kapcsolatban Zoéék egyedül Harryt féltették, hogy még erre nincs kész, Én is aggódtam érte, persze ilyenkor mindig mellém jött, karjai a derekamra fonódtak, magához húzott és meleg leheletével csiklandozta a nyakam és azt suttogta, hogy ne aggódjak miatta, mert nincs semmi baj. Érzelmileg túl gyenge voltam ahhoz hogy vitába szálljak vele.
Talpaink alatt frissen susogott a fű és roppantak az apró faágak ahogy átvágtunk egy ritkás erdőn. Már kezdett sötétedni és a lábam is rettentően fájt már a három napos túra után, amihez én nem voltam hozzászokva. Nem tudtam merre megyünk pontosan, de már a vállamat húzta a nehéz táska amiben a túra kellékek egy része volt. Régebben mindig szerettem volna túrázni...barátokkal, olyan igazi barátokkal. Nem egészen így képzeltem el.
-Erre ha tovább megyünk van egy szakadék, amit meg kell kerülnünk - szólalt fel Zayn.
Zoé a térképet a kezében tartva erősen gondolkodott és összehúzta szemöldökét. A térkép nagyon réginek tűnt, szélei már elkoptak és a nagy lap sárgásból barnulni látszott.
Mindenki egyszerre megállt, Harry mellettem feszülten figyelt, én meg csak a bután lestem mi a helyzet.
-Hallottátok? - suttogta Niall.
Már végképp ideges voltam, mert én nem hallottam amit ők igen. Csak éreztem.
Egyik pillanatról a másikra nem tudtam megmozdulni, A vállamnál a pulcsim anyaga kezdett ketté hasadni és annak mentén bőrömön egy éles vágás haladt egyre lejjebb, amit vérem, szép csíkban követett.
Annyira megijedtem, hogy ezek után mindent csak lassított felvételben láttam. Harry eltorzult arcát, a többiek arcára kiült döbbenetet. Apró bogarak zümmögését mellettem, és láttam ahogy a fa egyik levelét a szél a másik irányba fordítja. Fáztam, de hirtelen lett melegem, éreztem ahogy az apró izzadságcseppek átitatják a pulcsim.
Én magam meg csak sodródtam. A vágás a könyököm felett még megállt. Már nem éreztem hogy fáj, inkább egy bizsergető vágy kezdett rajtam urrá lenni, leginkább az álom.
Minden olyan homályos volt, az izmaim amik eddig feszítettek és ellenálltak, most ellazultak. Lábaim megemelkedtek, a fejem a vállamra hajlott és szemhéjaimat kissé összehúzva szemléltem tovább a teret. Azt éreztem hogy repülök, mintha semmi sem tarthatna vissza. Nem tudtam merre megyünk, merre visz ez a lebegés. Már felülről láttam a lombok tetejét, a srácok kezdtek egyre kisebbek lenni, majdnem mint egy hangyák, mint mikor lenézel a párizsi eiffel torony tetejéről. Ők eszeveszetten kalimpáltak a kezükkel és talán kiabáltak is valamit, de nem értettem mit, beszippantotta a hangot a körülöttem lévő burok.
Egyre gyorsabban repültem, láttam egy nagy tavat. Közeledtem hozzá, oly annyira hogy a végén hallottam a csobbanást amint belemerültem, ahogy a cseppek másodpercek töredéke alatt szippantják be lényemet. Megint csak lebegtem, szememet nyitva tartva szemléltem a vízi világot ami elém tárult. Szirének énekét hallottam, ahogy szebbnél szebb hangokat adnak ki és gyönyörű szimfóniát komponálnak össze. A dal rólam szólt, meg egy fiúról, oly vágyakozó volt, annyira romantikus, majd a hangvétele abszolút kezdett megváltozni, aminek hatására a testem is megfeszült. Halálról volt szó, mégpedig az enyémről, elénekelték, hogy mi ketten hogy fogjuk egymás karjaiban végezve meghalni.
Karjaimat használva kapálóztam a vízben, éreztem hogy a tüdőmbe egyre több víz áramlik és a saját testem húzza magát lefelé.
Szemhéjaim lecsukódtak. Még éreztem hogy egyszer csak valaki hozzám ér és szinte élettelen testemmel együtt röppen ki velem a száraz földre.
Éreztem magam a földet, ahogy a puha ujjak hosszú hajamat kifésülik az arcomból. Nem voltam magamnál, de mégis mindent éreztem. Aztán puha ajkakat éreztem a sajátomon és kemény, szilárd kezeit a mellkasomon.
Lassan kezdtem magamhoz térni, szemöldököm összehúztam és abban a pillanatban mikor elhajolt, én kissé megemelkedtem és kiköhögtem a vizet amit lent lenyeltem. Fuldokoltam, alig kaptam levegőt, a torkom égett és csak köhögtem.
-Hé, hé, jól vagy? - simogatta meg a hátam Harry.
Felnéztem rá és bólogattam, majd igyekeztem nem megfulladni, ő közben a homlokomat puszilgatta és lágyan magához vont. Én is kezdtem fokozatosan megnyugodni, de még mindig át járt a tudat hogy meghalhattam volna.
-Köszönöm - suttogtam.
Fejemet kissé megemelte, majd fejét enyhén elfordítva...megcsókolt. Ajkai pont olyan tökéletesen illeszkedtek az enyémre, mint az enyém az övére. Pillanatok alatt az a felzaklatottság átment másfajta érzésbe, mégpedig egy olyanéba amit sok romantikus filmben hallani.
Ujjaimat ösztönösen göndör fürtjeibe vezettem, majd szép lassan elváltunk, ő mélyen a szemembe nézett.
-Csak érezni akartam újra az ajkaidat - mondta halkan.
Erre a mondatra úgy elpirultam amit még egy paradicsom is megirigyelt volna. Kissé elhúzódtam és másfelé néztem, majd igyekeztem felállni. Zavarom láttán Harry halk kuncogásba kezdett.
-Na, srácok, vége az enyelgésnek? - Louis szinte a semmiből jelent meg, mellette Zoé és a többiek.
Zoé egy jól célzott ütéssel fejbe vágta Louist.
-Idióta, nem látod milyen aranyosak? - szólta le szerelmét - Mi is ilyenek voltunk régen.
Zoé elmosolyodott, majd egy puszit nyomott Louis arcára, és akkor láttam hogy a sok minden ellenére amin keresztül mentek, valahogy még mindig meg van a szerelem. Louis arca kezdett ellágyulni, érezhető volt, hogy ezt szerelme tette váltotta ki belőle.
Harry felállt mellőlem, összekulcsolta ujjainkat és elindultunk a többiek felé.
-Srácok, mi volt ez az egész, ami történt az erdőben? - vetette fel a kérdést Liam.
Összenéztünk Harryvel.
-Mit éreztél, mit láttál? - tudakolta Zayn.
-Valami nem hagyott mozogni, először harcoltam ellene, de egyre csak erősebbnek bizonyult nálam az az erő és a végén már nem tudtam küzdeni. Mindent lassítva láttam. Aztán beledobott a vízbe...de...de nem akart megölni.
A karomhoz kaptam és néztem a vágást ami egészen a felsőkaromon volt, ezzel is jelezve, hogy akárki is tette ezt, még nem fejezte be.
Harry közelebb hajolt hozzám.
-Fáj? - suttogta.
-Eléggé - válaszoltam.
-Ha tábort vertünk, Harry a sátorban lekezeli a sebed - szólt bele Zoé.
Egyre jobban kezdtem ráérezni a dolgokra, hogy valójában mit is akart ez a dolog jelenteni, mit akart tőlem az a valaki aki ezt tette. Nem akart megölni, hanem mint a dalban is elhangzott, hogy valamit tartogat számomra. Ő ezt élvezi, játszani akar velünk és mi vagyunk a bábuk.
-Tehát ez egy felhívás volt részéről, azt akarta hogy tudd, nem vagy biztonságban és bármikor megölhet amikor akar - vázolta fel Zoé.
-De volt még valami, nem beszélt hozzád? - kérdezte Louis. Nem tudtam hogy miként mondjam el, mert végülis nem beszélt hozzám, közvetített.
-Szirének énekelték el ahogy az életem egy sráccal ahogy az egyik pillanatról a másikra tragikus végben fejeződik be - tekintetem végigvezettem a társaságon, mindenki tudta mi ennek a lényege és hogy akivel szemben állunk, nem kis erőbe fog kerülni hogy legyőzzük.
-A történelmet akarja újra megismételni - mondta ki a lényeget Liam.
Harry megszorította a kezem biztatásul és megsimogatta a nagyujjával az enyémet. A szemébe néztem és nem tudtam biztosra, hogy engem lát amikor rám néz, vagy még Lisát.
De egy valamit biztosra tudtam, hogy egyikőnk sincs biztonságban.

12 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon szupcsii resz lett! Remelem minel hamarabb jon a kovi!

    VálaszTörlés
  2. Jó lett!:)így tovább❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök hogy tetszett :) ♥

      Cat.xoxo

      Törlés
  3. Neeeeeeeeee félek az első évadon depibe estem most meg áááá retegek amúgy meg nem úgy volt az első évadban hogy, a vámpír vértől be gyógyulnak a sebek nem Ez jutott eszembe amúgy annyira örülök hogy folytatod azt hittem hogy nem fogod de igen és tényleg Harry kit láthat lisát vagy a lányt? Imádom a történetet gyorsan kövit - Klau1D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem egészen, a vámpír harapásától, nem?>< Nem emlékszem annyira, de szerintem a harapástól gyógyult meg a seb :) Én mondtam, ha küszködve, négykézláb, de megírom én ezt, mondjuk remélem ősz hajjal és jól fogok írni :D
      Igen, nos amikor egy exről van szó, felmerül hogy mégsem a jelenlegit látja...nos, eléggé nagy probléma ez és átérezhető a helyzete...no mindegy :D Köszönöm szépen hogy elolvastad, hogy kommenteltél és hogy tetszett :) Igyekszem hozni a kövit :)

      Cat.xoxo

      Törlés
  4. Iszonyatosan orulok hogy folytattad!! :) Ez a rész is nagyon tetszett! Vajon Lilian meg fog menekülni? Kivancsi vagyok. Es sok sikert szeretnek kívánni a tovabbiakhoz! :)
    Egy nagy rajongod: Lili<3

    VálaszTörlés
  5. Hi ! Nagyon szeretem még most is a blogod, úgyan úgy ahogy egy éve :) Remélem készül már a kövi rész ! Addig is van egy ajándékom számodra.

    http://addictedtoyoularrystylinson.blogspot.com/2015/09/dij-2-d.html

    VálaszTörlés
  6. Hi ! Nagyon szeretem még most is a blogod, úgyan úgy ahogy egy éve :) Remélem készül már a kövi rész ! Addig is van egy ajándékom számodra.

    http://addictedtoyoularrystylinson.blogspot.com/2015/09/dij-2-d.html

    VálaszTörlés
  7. Most talàltam rà a blogodra hamar kövit! Imàdom!:):D

    VálaszTörlés
  8. Ez nagyon jó nagyon tetszett igazából mkst találtam rá a blogodra és nagyon tetszik! Mivel láttam a dátumot hogy ezt mikkr tetted fel akkor gondolom folytatni sem fogod...pedig nagyon jó elhiheted é remélem egyszer még folytatni fogod ❤❤

    VálaszTörlés
  9. Szia nagyon jó a blogod. Mikor fogod folytatni. :-)

    VálaszTörlés