2014. július 28., hétfő

17.


Egész héten nem találkoztam Harryvel, állítólag valami kísérlet folyik, amit nem lehet megzavarni a laborban. Megijedtem, hogy Harryvel kísérleteznek, de Greg ezzel kapcsolatosan nem mondott semmit, az őr meg nem hagyta hogy bemenjek, mert életveszélyes. Féltettem Őt.
Mondjuk akárhányszor rászántam magam, hogy bemegyek oda, mindig jött valaki és lefoglalt. Az összes időm azzal telt, hogy gyakorlatoztam, már minden fegyver előnyét és hátrányát kívülről tudtam, beleértve minden módszert a vadászatra. Bár még az elején volt egy vitám Greggel.
-Én...én nem tudom megtenni! Képtelen lennék megölni bárkit is! - hangom egy pillanatra sem remegett meg.
Lehetetlennek tartottam, hogy valaki felett ítélkezzek, főleg ha az illető életéről van szó.
-Ezek nem emberek, vámpírok!! Emberekkel táplálkoznak, nincs szívük, lelkük! Csak egy céljuk van, a gyilkolás! - szinte már ordított velem, hisz teljes lénye gyűlöli a vámpírokat.
Rosszallóan megráztam a fejem, nem álltam én készen arra, hogy ilyet elvégezzek, még egy bűnözőt sem tudtam volna megölni, de hát ilyen az én természetem. Az a véleményem, hogy ha ennyire rosszak, akkor az élet megbünteti őket.
-Nem, nem tudnám megtenni! - ellenkeztem.
-Figyelj, gondolj rájuk úgy, mint egy kis piszokra a világban és amint az lassan kezd halmozódni, mocskos lesz a világ és mi kitakarítjuk ezt a mocskot!
Nem győzött meg, de valahol legbelül éreztem, hogy a meggyőző beszéd előtt is már én is így éreztem. Nem is tudnám rendesen elmagyarázni, ez egy olyan dolog, hogy egyszerűen mélyen el van ásva benned, és egész addig nem is érted, vagy érzed át, amíg meg nem tapasztalod.
Egy született vadászban benne van az a mámorító érzés, amit egy vámpír megölése okoz. Ez nem egészen úgy van, mint a normál gyilkosoknál, hogy kiskorában élvezi, amikor megkínozva megölhet egy kisállatot, aztán egyre nagyobbal fojtatja. Bár bennünk is megvan az, hogy egyre nagyobb zsákmányt akarunk elkapni, egyre mocskosabb eszközzel és körülménnyel próbáljuk megölni, hogy minél jobban elöntsön az a mámoros érzés. Ez is egyfajta kielégülési állapot, mint amit szex közben érzel. Az egész tested bizsereg az érzéstől.
Én is ezt éreztem az első vámpírnál, akit megöltem.
Úgy ódzkodtam még a gondolattól is, hogy lelőjen.
Még a folyosó végéről szemléltem, amint egy kábult ember testbe bújt szörnyeteget cipelnek a gyakorlóterembe. Feje ide-oda lengedezett, ahogy vitték, rövid haja az arcába hullott, de amit láttam belőle, az a porcelán fehérségű tökéletes bőr és gyönyörűen metszett piroskás ajkak. Ezek a lények az elképzeléseink által megalkotott tökéletest létesítették, gyönyörűek voltak, mint ahogy Zoé, Louis, Niall, Zayn, Suzie és Liam, mind tökéletes fehér bőrrel rendelkeztek, fénylő szemekkel, a mozgásuk kifinomult és óvatos volt.
Greg mellém lépett és a vállamra helyezte a kezét.
-Ma élesben is kipróbálhatod az első fegyvert, amit a kezedbe adtam.
Mondandója után levette a kezét a vállamról és előhúzott a háta mögül egy számszeríjat, a válláról meg leszedve a tegezt, amiben benne voltak a nyilak, nekem nyújtotta.
Óvatosan elvettem tőle, de még elképzelésem sem volt arról, hogy mi lesz, ha szemtől szemben találom magam egy vérre éhes szörnyeteggel.
Greg nem bátorított, nem mondott semmit, hogy ha esetleg mi lesz, ha mégsem jön össze és a vámpír engem mészárol le, nem fordítva. Épp szólaltam volna meg, hogy én itt feladtam, - haza akarok menni annak a tudata nélkül, hogy vámpírvadász vagyok és egyszerűen csak Hanahhval forrócsokit iszogatva a nappaliban egy vámpíros film közben, nem rögtön szembe találnom magam egyel - , ekkor viszont Greg belökött a gyakorlóterembe és menekülni sem tudtam volna, hisz rám zárta az ajtót.
Kezemmel dörömböltem rajta, majd föladva a vasajtónak dőltem és reménykedtem abban, hogy még nyugisan alszik a vámpír.
Megfordultam és a sötét teremben alig tudtam valamit is kivenni, csak ami a börtönben lévő ablakokhoz hasonlító lyukon jött be. A tegezt feldobtam a vállamra, a számszeríjat magam elé helyeztem, majd gyors mozdulattal kihúztam egy nyilat és felhelyeztem az íjra. Körbenéztem, nem láttam sehol semmit, ekkor igazán örültem volna egy macskalátásnak, hogy még a sötétben is kiszúrjam az ellenséget.
Óvatos léptekkel mentem beljebb, de a semmibe nem lőhettem így vakon. Muszáj volt mindent csak az érzékeimre bízni, s megálltam, majd nagy levegőt vettem.
Becsuktam a szemem és fülemet hegyezve hallgattam, hogy hátha akár egy kis neszt is meghallok.
Akármivel is kábították el a vámpírt, nem tartott sokáig. Pár másodperc múlva már meg is hallottam a morgását, s kinyitottam a szememet és a kintről bejövő fényben megcsillantak vörösen világító íriszei.
Sokkal magabiztosabban markoltam az íjat, majd egyenesen felé emeltem, de a következő pillanatban már nem volt ott. Igyekeztem követni a mozdulatait, de eszméletlen gyors volt. Az ablakkal merőlegesen jött előre, felém. Árnyéka belepte a testemet, ekkor meghúztam és lőttem, a nyíl egyenesen a kőfalnak zuhant, s össze is tört, átmenve azon a helyen, ahol az előző pillanatban még a vámpír állt.
Hirtelen erős kezek fonódtak a nyakamra, ahova reflexszerűen odakaptam a kezeimet, azáltal kihullott a számszeríj a kezemből.
Nyöszörögtem, fuldokoltam és a vámpír karját karmolásztam.
-Nahát, milyen szép karcsú nyakad van, fincsi leszel! - suttogta a fülembe, majd nyelvével végig szántott a nyakamon, s fogával finoman megkarcolta az érzékeny bőrt.
Nem tudom mi történt, talán az adrenalinlökettől történt, hogy erőt vettem magamon - félretéve, hogy alig kapok levegőt és nem bírom megtartani már magam - , hosszú körmeimmel a fickó érzékeny pontját markoltam meg, ami felettébb gusztustalan volt, de nem akartam vámpírvacsiként végezni.
Morogva elengedte a torkom, időm sem volt kiköhögni magam, csak előkaptam egy tőrt a csizmámból és azonnal céloztam, szíven szúrtam a vámpírt.
Mellkasom fel-le emelkedett ahogy vettem a levegőt, majd megindultam az ajtó felé, de mielőtt nyivákoltam volna, hogy engedjenek ki, meghallottam egy ordítást.
A nyakamat masszíroztam miközben a hang irányába mentem, s útközben összeszedtem a számszeríjat, meg a nyilakat a tegezzel együtt, hátha újabb kihívással találkozok. Mentem előre, de csak falba ütköztem, de biztosra tudtam, hogy onnan hallottam a kiáltást! De hisz erre van a labor is! Nincs valamerre valami ajtó, amin átmehetek oda? - vetettem fel az ötletet és a köveket tapogattam, hátha a sötétségben találok valami kilincset, vagy egy ajtóhoz hasonló dolgot. Ilyenkor általában mindenki előveszi a telefonját és azzal világít, mert persze az általában nem dohányzó emberek nem hordanak maguknál gyufát, vagy öngyújtót. De persze az én telefonom a szobámban pihent.
Újabb kiáltás. Annyi fájdalom volt benne, hogy elképzelésem sem volt, hogy mivel lehet kiváltani valakiből is ilyen hangokat, mintha élve nyúznák.
Egyre fürgébben kezdtem keresni azt az ajtót, de hirtelen megálltam és levegőt sem véve füleltem, a hallószervemet a kőnek nyomva.
-Hát nem mondasz még mindig semmit? - hallottam egy igen gúnyos hangot. Az kínzott személy száját újabb ordítás hagyta el, ami inkább már kezdett állati üvöltésre hasonlítani.
Bingó! Itt lesz egy ajtó, vagy valami, mert egyre hangosabban hallottam a köztük elhangzott párbeszédet, mármint inkább tűnt egyoldalúnak a beszélgetés, kivéve ha a felkiáltás válasznak számít.
Mikor a szinte magában beszélő személy abbahagyta a kínzott személy tovább gyötrését, csúnya fenyegetéssel és gusztustalan ígéretekkel elhagyta a helyet.
Épp időben, mert én a következő pillanatban egy kiálló követ megmozdítva, beestem a laborba.
Gyorsan talpra állva, kihúztam egy nyilat és felhelyeztem az íjra, majd az egyetlen személy felé összpontosítottam a teremben.
Abszolút nem volt mire fel ez a felkészültség, hisz a srác fel volt kötve a levegőbe, végtagjait más-más kötél tartotta és egy szál gatyában volt, testén mindenhol sebek díszelegtek. A térdén lévő friss sebből a padlóra csöpögött a vére.
Fejét lehajtotta, félhosszú göndör haja vizesen és kócosan mered ide-oda. Ekkor felismertem, hogy ki is ő és miért nem engedtek be a laborba.
-Úristen Harry! - suttogtam és a szám elé kaptam a kezem.
Hirtelen eldobtam magamtól mindent és oda szaladtam hozzá.
-Annyira sajnálom Harry! - szinte már sírtam a szavakat, miközben igyekeztem megkeresni hogyan is tudom leszedni onnan.
-El...elfelejtettél.. - suttogta, s annyi erő sem volt benne, mint egy döglött nyúlban.
A szívem megszakadt attól amit mondott, hogy elfelejtettem őt. Nem felejtettem el, egyszerűen csak...nem is tudom, elvette az eszem a tudat, hogy vámpírvadász vagyok, meg a sok feladat és nem gondoltam, hogy egy hét ilyen sokat is számíthat.
Egy hét kínzás!! Mégis hogy ne számítana sokat?! - szidtam magamat gondolatban.
Feladva a kínlódást, előszedtem a másik késem a bal csizmámból és azzal elvágtam a köteleket.
A teste, amiben alig volt élet, a földre rogyott és már alig láttam, hogy mellkasa elvégezné a szokásos fel-le mozgását.
Teljesen tisztában voltam vele, hogy így nem tudna sehova sem menni, ezért karját átvetve a vállamon próbáltam meg cipelni. Nem mehettünk a titkos kijáraton a gyakorlóterem felé, bár ott gyorsabban kijuthattunk volna. Így muszáj volt a laborból átszenvednünk magunkat az irdatlan hosszú folyosó úgy, hogy nem vesz észre senki.
-Huhh, ez nem lesz könnyű menet! - suttogtam magamnak.
Harry mellettem minden lépésnél felnyögött a fájdalomtól.
Időm sem volt gondolkodni hogyan is sikerül majd a tervem, aminek abszolút nincs esélye, hogy véghez is vihessem. Az ajtónál előhúztam a kártyám és egy ujjlenyomat ellenőrző segítségével kijuttattam magam s helységből. Ahányszor jöttek velem szemben, annyiszor iszkoltam másik irányba és valahogy a folyosón kötöttem ki, ahol Gregék álltak a gyakorlóterem előtt.
Gyorsan berántottam magunkat egy kis sarokba, amitől Harry felszisszent.
-Mi tart ennyi ideig? - kérdezi Greg, majd hallom ideges fel-alá járkálását.
-Ne menjünk el megnézni mi van vele? - veti fel valaki az ötletet.
Pár másodpercnyi csönd volt, majd Greg beleegyezett és bement ő, majd szólt a többieknek is és végig az én nevemet kiáltotta.
Ekkor nagy gyorsasággal elindultam....VOLNA, csak plusz ötven-hatvan kilóval a vállamon kissé nehézkes volt, pláne hogy csúszott lefelé és mint említettem ez egy hosszú folyosó.
-Kérlek Harry, legalább egy kicsit segíts megtartani magad, mert mindkettőnket kivégeznek ha ide találnak! - kérleltem, mert már abszolút nem volt erőm, csak elesni.
Harry megértette a mondandóm és hatalmas segítség volt, ahogy elkezdett egy lábán kissé bicegni. Könnyebben jutottunk el a páncélajtóig, ahol az utasításommal kijutottunk, hisz az őr azonnal kinyitotta nekem, nem kérdezve semmit. Ez az előnye annak, ha te vagy a vezér.
Igen, és ilyenkor felmerül benned az a kérdés, hogy mégis miért szökik meg az az ember, arról a helyről, aki ennek az egésznek a vezére?!  Erre van egy egyszerű válaszom, mégpedig, hogy Greg és más is nagy hatással van erre a helyre és nem hinném, hogy ezt ilyen simán megengednék nekem, akár vezér vagyok, akár nem, hogy egy nem is tudom mit, kijuttassak innen, hisz nem az én utasításomra lett megkínozva Harry és ez a hátam mögött történt. Tehát ezután sem lenne beleszólásom.
Egy autó jött a vadászlaktanya felé, amiben rögtön felismertem az egyik vadászt, aki még csak gyakornok, így támadt egy ötletem.
-Hé te! - kiáltottam neki, miközben magammal vonszoltam Harryt, aki minden második lépésnél megbotlott.
A fiú, aki kiszállt belőle, először megszeppenve állt, majd haptákba vágta magát és várta az utasításom.
-Igenis méltóságos vezérem?
-Kéne az autód!
Nem kérdezett semmit amikor végignézett Harryn, pedig láttam, ahogy több kérdés is végigfut rajta, mégsem pazarolta erre az időt. Elkezdett kotorászni a zsebében, majd előszedte a fémes tárgyat.
-Tessék méltóságos vezér! - nyújtotta oda nekem.
Elvettem tőle és azonnal kinyitottam Harrynek az ajtót, a fiú még segített is betenni őt.
-Majd kitisztíttatom - vetettem oda neki, mielőtt beültem az autóba.
Ő bólintott és elköszönve hátrált. Sebességbe tettem az autót, majd kitolattam és akkor lépett ki Greg meg a többiek.
Bennem volt az az érzés, hogy Greg miután elmesélte egy féltett titkát, én így ott hagyom csak, de egyszerűen úgy éreztem magam, mintha egy vallásos szektából szöknék meg, megkönnyebbültem, hogy egy beállított véleményt követő ember sincs rám befolyással. Még hallottam az utolsó szót amit felém kiáltott.
-LILLIAN!
Majd elhajtottam.

Sziasztok!
Sikerült nagyjából időben érkeznem a résszel, csak egy napot késve, de mindenképp akartam hozni egye részt nyaralás előtt. És előrebocsájtanám, hogy nem, nem fogok nyaralás alatt írni, van aki meg tudja csinálni, de én pihenni szeretnék és nem wifit kutatni. Úgyhogy két hétig ne számítsatok semmire, sajnálom. Utána meg hisz tudjátok, nagyon igyekszek majd hozni részt! Kommenteket szívesen fogadok, hisz egy elég izgalomdús részt sikerült összehoznom, legalábbis szerintem. Szerintetek? Mi lesz Harryvel és Lilliannel?

Cat.xoxo

8 megjegyzés:

  1. IMÁDOM!!!!*-*Hamar kövit!!*-*^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, nagyon örülök neki:)) Viszont annyira sajnálom, de egyenlőre lelkileg képtelennek érzem magam, hogy tovább írjam, és nem szeretném elrontani a következő részt. De nagyon igyekszem:)

      Cat.xoxo

      Törlés
  2. Én is imádom!! ;) És szerintem is izgalomdús lett ez a rész!! :) *-* Nyaralás után amint tudod hozd a kövit!! ^.^ *-* Jó pihenést!! ♥♡♥♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a véleményedet:)) Amint túl leszek ezen az egész őrültségen az életemben, igyekszem visszatérni egy résszel. Csak a türelmeteket kérném:) De higgyétek nem egyszerű most..

      Cat.xoxo

      Törlés
  3. Kata!:D

    Igen tudom, elég régen írtam, de eseménydús nyaram volt eddig. Az összes eddigi részt imádom és nagyon remélem, hogy Lilian és Harry Zoe-nál kötnek ki! Bàr kitudja mithozol össze!:D Jò nyaralást,

    Rose King

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rose:)
      Nagyon örülök hogy újra olvashatom a kommented, jól esik:) A nyaralás remek volt, de mindig valaki elrontja:/ Nagyon igyekszem, sajnálom ha késni fogok...

      Cat.xoxo

      Törlés
  4. Nagyon gyorsan a kövit! Imádom♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök neki és köszönöm hogy kommenteltél, nagyon jól esik mindig olvasni, hogy tetszik nektek:) Már a fentiekhez leírtam, kicsit biztos kések, emiatt szörnyen érzem magam, de egyszerűen mikor neki kezdtem ma, már az első mondatot rossznak éreztem, talán ha lezajlik minden, jövök új résszel.

      Cat.xoxo

      Törlés